Mi a különbség a két kép között? 27 év.
Az első képen fiatal anyukaként tele feszültséggel, felelősséggel, az elvárásoknak való megfelelési kényszerrel, amit chips-evésben vezettem le. A terhesség után maradandó nyomokat hordozva, túlsúllyal és azzal a gondolattal, hogy lám, még csak 23 éves vagyok, de már sohasem leszek az a nő, aki kislány koromban szerettem volna lenni. Belső bizonytalanságom fátyolként takarta el a szememet és nem láttam meg Krétán a természetnek azokat a szépségeit, amikre túl az 50-en rácsodálkoztam. Mintha nem is itt jártam volna………………………….
„Mint fent, úgy lent, és mint kint, úgy bent” és mindennek a fordítottja is igaz.
Idén nyáron, amikor újra ellátogattam azokra a helyekre, ahol egykor már jártam, nem tudtam betelni a természet szépségével. Már észrevettem és megéltem minden pillanatát annak a csodának, ami körülvett. Boldogsággal töltött el minden, amit láttam és éreztem. Az ég és a tenger hihetetlen kékje, a nap melege, a hullámok elsöprő ereje. A szél, ahogyan a hajamba kapott, még a homok karcolása is a bőrömön. Órákig ültem csöndben a parton, a lábamhoz hozzá-hozzá ért a sós víz, én pedig csodáltam a hatalmas, fodrozódó hullámokat, melyeket mederben tartott a tengerpart homokja.
Itt vagyok. Hosszú idő és út vezetett idáig, 27 év. A földrajzi távolság ugyanaz, a belső utazás viszont, amit azóta megtettem hatalmas. Még sohasem éreztem ennyire azt, hogy ÉLEK.
Fiatalon elképzelhetetlen, hogy milyenek leszünk „öreg” korunkban. Én a 30-as éveimben azt gondoltam, hogy elértem a középkoromat, úgyhogy innen már csak lefelé haladhat az életem, mert vége is a fiatalságomnak. Visszanézve ezen ma már csak mosolygok hiszen tudom, hogy hiába voltam kétgyermekes anyuka – koromhoz képest nagy gyerekekkel – igazából csak akkor értem el a felnőtt korom küszöbére és amiről azt gondoltam, hogy számomra a vége felé közeledik, még csak akkor kezdődött el.
Szerencsére korunkban sem 40, sem 50 évesen, és afölött sem kell leírnia magát senkinek. Ez ma már nem társadalmi elvárás. Rengeteg lehetőség közül választhatunk akkor, ha úgy döntünk, hogy életünk végéig szeretnénk megőrizni egy méltóságos, minőségi életet, békében önmagunkkal.
A HArmónia Pilates Stúdió csoportos és magán óráin is arra törekszem, hogy segítsem azt a folyamatot, amiben a test és a lélek is önmagára talál…………….
Horváth Anita